Trump türelme elfogyott – Zelenszkijnek ideje szembenéznie a kegyetlen valósággal

Ukrajna és Volodimir Zelenszkij elnök helyzetének tarthatatlanná válásával egyenlő arányban nő a háború lezárásának esélye. A katasztrofális fronthelyzet, az elmúlt napok bejelentései és botrányai miatt hamarosan drámai változásokat láthatunk keleti szomszédunknál.

Kimerülőben az ukrán hadsereg

A fronthelyzet fokozatos romlásáról évek óta hallunk, így ebben semmi újdonság nincs. A frontvonal lassú mozgása azonban nem azt jelenti, hogy ne lennének brutális harcok több területen.

Amiről azonban a „Magyarországon világhírű szakértők” elemzéseikben általában megfeledkeznek említést tenni az az, hogy Ukrajna és Oroszország két különböző természetű háborút vív. 

Ha ezt hajlandóak vagyunk elfogadni, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az orosz sikereket nem a térképen kell keresni, hanem az ukrán toborzási statisztikákban. Ott pedig hatalmas problémák vannak. Az Economist – mely aligha vádolható oroszpártisággal – június 19-i cikke szerint Ukrajna havi 27 ezer új katonát toboroz, míg Oroszország esetében ez a szám körülbelül 42 ezer. „És ez nem veszi figyelembe a dezertálók aggasztó számát” – állítja a lap. 

Nyilvánvaló, hogy ha akut problémák lennének az ukrán emberi erővel, akkor nagyobb mozgásokat látnánk a harcvonalakban is, de vegyük figyelembe, hogy egy 1200 kilométeres frontról beszélünk, ahol összesen több, mint egymillió katona áll szemben a két oldalon. Így az alakulatok fogyatkozásának és kifáradásának láthatóvá válása hosszú időbe telik.

Ezek alapján Ukrajna helyzetének lassú degradációját az egyre gyakoribb és egyre mélyebb orosz betörésekben érdemes keresni. Itt sem hatalmas ugrásokról beszélünk, hanem egy, két, három, négy kilométeres orosz behatolásokról az ukrán harcvonalba. Ezeket ma még gyakran vissza tudják verni a jobban felszerelt, ütőképes ukrán alakulatok, amelyek minden tűzoltó művelettel pótolhatatlan veteránokat és nyugati eszközöket veszítenek.

Ugyanakkor a betörések gyakorisága azt bizonyítja, hogy a kisebb ember- és eszközállománnyal rendelkező – védekező – fél vonalaiban lassan, de biztosan megmutatkozik a háborús attríció. Innentől pedig idő kérdése egy nagyobb összeomlás bekövetkezése.

Leállított amerikai fegyverszállítások

Ukrajna legnagyobb problémája – az emberállomány fogyatkozása mellett – a nyugati támogatások csökkenése. Az Egyesült Államok július 2-án jelentette be, hogy leállítja az Ukrajnába tartó fegyverszállítások egy részét, mivel attól tart, hogy saját tartalékai kimerülnek.

Anna Kelly, a Fehér Ház szóvivő-helyettese elmondta: „Ezt a döntést azért hoztuk, hogy 

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az USA stratégiája szempontjából fontosabb területekre koncentrál, egyszersmind nyomást helyez Volodimir Zelenszkij elnökre, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Ez a lépés is nyilvánvalóvá teszi, hogy Donald Trump Zelenszkijjel szemben tanúsított – eleve mérsékelt – türelme fogytán van, és mihamarabb le akarja zárni az ukrajnai háborút, hogy a közel-keleti konfliktusokra és Kínára koncentrálhasson.

A katonai támogatás felfüggesztésének drámai hatásával tisztában vagyunk, hiszen korábban 2023 végén egyszer már sor került hasonló eseményre, amikor a Republikánusok hónapokig blokkolták az akkori segélycsomag elfogadását. Ekkor alakult ki az a kritikus tüzérségi-lőszerhiány, ami miatt Ukrajna a háború első napjai óta nem látott mértékű területveszteséget szenvedett el és elveszítette Avgyijivka erődvárosát is. Az akkori ellátási hiány teljes helyreállítása több hónapig tartott a fegyverszállítások újraindítása után. Amennyiben a Trump adminisztráció fegyverstopja huzamosabb ideig hatályban lesz, úgy beláthatatlan következményei lehetnek a mostani, kimerült ukrán hadseregre.

Honvédelem vagy kotorászás a húsosfazékban?

Az amerikai fegyverszállítások részleges leállításának másik oka az Ukrajnában tapasztalható, afrikai szintű korrupció. A háborús országba küldött fegyverek harmada-fele el sem jut a fronton harcoló katonákhoz, és az odaérkező fegyvereket is gyakran maguk a tisztek adják el – nyugati valutáért – a besorozott közkatonáknak.

Nem csoda tehát, hogy a kormányzati pazarlás és a pénznyelő hálózatok felszámolását központi kampánytémává emelő Trump többször is belengette a támogatások felfüggesztését. Érthető, hogy nem szívesen küld pénzt egy olyan kormánynak, amelynek vezető tisztviselőit szinte hetente viszik el az ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) munkatársai.

Akadozó európai támogatások

Az amerikai támogatások részleges leállítása mellett Európából sem kap rózsás híreket Zelenszkij. 

Emmanuel Macron bár hangoztatja Ukrajna támogatását, a gyakorlatban Franciaország fegyverszállításai jelentősen lelassultak. Hollandia és a északi országok (Dánia, Svédország) továbbra is küldenek fegyvereket, de a korábbi nagyobb csomagok után most inkább kisebb tételű segélyekről van szó. A dán kormány például júniusban bejelentette, hogy az összes elérhető tüzérségi lőszerét elküldte Ukrajnának, és újabb szállítmányok előkészítése hónapokig eltarthat.

A nagy dirrel-durral bejelentett német támogatásról (mi is van a Taurus rakétákkal?) pedig június végén derült ki, hogy majdnem 1 milliárd euróval elszámolták magukat a germánok. Korábban Boris Pistorius német védelmi miniszter bejelentette, hogy Németország összesen 9,2 milliárd eurós támogatást ad Ukrajnának 2025-ig, ám a végleges költségvetésben csak 8,3 milliárd szerepel. Ez közel 900 millió eurós hiányt jelent, amit a németek „társfinanszírozásként” kezelnének az Európai Béketámogatási Alapon keresztül. Azonban az alap eddig nem garantálta ezt az összeget, így Ukrajna könnyen lehet, hogy végül csak egy papíron létező támogatásra számíthat, valódi pénz helyett. A helyzetet tovább rontja, hogy a Bundestag egyes képviselői szerint sem világos, honnan jönne ez a hiányzó pénz.

Közeleg a végjáték

A valóság keserű: Ukrajna és Zelenszkij lehetőségei egyre szűkülnek, és a nyugati támogatás visszaesése sem véletlen, hanem maga a rögvalóság. Az USA egyértelmű jelzéseket küld – Ukrajna számára nincs több idő, nincs több fegyver, nincs több pénz. A háború lezárása már nem „ha”, hanem „mikor” kérdése. Az orosz nyomás folyamatosan erősödik, miközben az ukrán védelem lassan, de biztosan omladozik. A korrupció, a katonai kimerültség és a nemzetközi elszigetelődés együtt gyorsítják ezt a folyamatot.

A Trump-adminisztráció nem fog változtatni a stratégiáján – a közel-keleti és kínai kihívásokra összpontosít, miközben az európai országok már most sem képesek fenntartani korábbi támogatási szintjüket. Maradnak tehát a csökkenő segélyek és az üres ígéretek. Ukrajna számára nincs menekvés: ha nem ül le a tárgyalóasztalhoz, a front előbb-utóbb megroppan. Ha pedig ez bekövetkezik, sokkal kegyetlenebb feltételeket kell majd elfogadnia.

Nyitókép: AFP/Nicolas Tucat